A SZEXUÁLPEDAGÓGIA

Pedagógiai normák

• A szexuális nevelésnek meg kell felelnie a fiatalok életkori sajátosságainak - koruknak, érettségüknek és az egyéni fejlettségi szintjüknek. Ezért a szexuális tanításnak alkalmazkodnia kell a fiatalok egyéni fejlettségének pszichológiai szakaszához. Ennek a szakasznak a mindenkori tapasztalati horizontját nem szabad átlépni.
• A szexuális nevelés a gyerekeket és a fiatalokat egyedi személyiségként komolyan veszi, és teret ad annak, hogy a kérdéseiket, a félelmeiket és az elvárásaikat kimondhassák. Fejezhessék ki az érzelmeiket, az értékeket aktívan dolgozhassák fel, és kérdezősködhessenek.
• A jó szexuális nevelés teljes körűen dolgozik. Témaként tárgyalja a testi és lelki változások mellett az érzéseket, a megértés feladatát, a döntések jelentőségét, barátságok létrehozását, valamint a társadalmi és szociális környezet befolyását is. Főleg arra terjed ki, hogy felelősséget tudjanak vállalni önmaguk és mások vonatkozásában is.
• A természetes szégyenérzetet el kell fogadni, és a tanítás tartalmának és a tananyagok kiválasztásánál is figyelembe kell venni. A saját szexuális tapasztalatoknak tematikusan nincs helye a szexuális nevelés tantárgy tanításában.
• A pubertás korban meg kell adni a lehetőségét, hogy a lányok és a fiúk a saját nemi identitásukban és önértékelésükben megerősödjenek. Ezért a nemhez kötött témák tárgyalásánál a fiúk és lányok szétválasztása ésszerű, mert a koedukáció visszahatna. Csak ezt követően célravezető a koedukált tanítás, mert a saját nemük megértése által a másik nemre képesek lesznek új nézőpontból tekinteni.
• A kifejezetten nemhez kötött témák esetében – kiemelkedően fontos, hogy – férfiak tanítsák és kísérjék a fiúkat, és nők a lányokat.
• A fiataloknak elegendő időre, - azaz az életkoruknak megfelelő folyamatosan változó időre - van szükségük ahhoz, hogy a szexualitást érintő szerteágazó sok témát a fejlődési szakaszukhoz igazodóan megvitassák, és alapos véleményt alkossanak róla.
• A témákat interaktív módon kell feldolgozniuk. A saját maguk által kialakított vélemények és az átgondolt döntések nagy befolyással bírnak az egyéni továbbfejlődésükben és a személyes növekedésükben.

Képzési normák

• A szexuálpedagógusoknak tudományközi képzésre van szükségük, amely kiterjed a biológiai, a pszichológiai, az etikai, a pedagógia-didaktikai és a spirituális tudományokra.
• A képzés tartalmaz olyan munkafolyamatot is, amely életútszerűen dolgozza fel a saját szexuális fejlődést. A szexuálpedagógusoknak érett személyiségeknek kell lenniük, akik a kihívásokat közelről és távolról helyesen tudják megbecsülni és figyelembe venni, valamint nagyra becsülő és véleményalkotó magatartást ápolnak a tanulókkal

• A mentorálás, a szakmai felügyelet és a rendszeres továbbképzés a munka minőségét biztosítja.
• A szexuálpedagógiai koncepciókat nők és férfiak együtt dolgozzák ki az aktuális tudományos szintnek megfelelően. Ehhez folyamatosan további kutatásokat kell folytatni a szexuális fejlődés és a szexuálpedagógia területén.
• A szexuálpedagógiai képzéseket és koncepciókat rendszeresen kell értékelni.