A SZEXUÁLPEDAGÓGIA

A szexuális nevelés előterében a saját identitás megerősítése áll, a beszédben és a kommunikációban a kompetenciák megszerzése, a tárgyszerűség, szociális és etikai normák, média, kultúra- és vallásközi ismeretek, valamint a személyes kapcsolatokon keresztüli tanulás. Ennek során a szexualitást alapvető életet segítő és felépítő szerepben ábrázolják: a személynek identitást adó alapként, mint a szerelem kifejezése és a kapcsolat jele, mint az élet és a boldogság forrása.

A szexuálpedagógia tartalmi súlypontjai:

• A szexuális nevelés segít a fejlődésben lévő gyerekeknek és fiataloknak megérteni, hogy mi történik a testükben. Ez nem csak a nemi szervek fejlődésére és a hormonháztartás változásaira vonatkozik, hanem az agyban végbemenő változásokra, valamint a környezet megváltozott érzékelésére is. A kísérő személyiségfejlesztő-tréning erősítheti a fiatalokat a nyugtalanság és a félelmek leküzdésében, és segítheti őket felfedezni, hogy a szexualitás a fejlődés és a kibontakozás egyik forrása.
• A szexuális nevelés tájékoztatást ad a női ciklus természetes lefolyásáról. Ezalatt a lányok megtanulják értékelni nőiességüket és termékenységüket. A szerelmet és a szaporodást a maguk természetes és kulturális összefüggéseiben dolgozzák fel. Hangsúlyozásra kerül a férfi és a nő felelőssége egy új család alapításában és fejlődésében. A fiúk is megtanulják értékelni az ébredező termékenységüket és férfiasságukat. A két nem eltérő szexuális reakcióit is megismerik. A lányok és a fiúk elgondolkodnak a felelősségteljes nemi érintkezésről.
• A saját termékenység tudatosításának kulcsszerepe van: Az apaság vagy anyaság lehetőségének megértése a szexuális aktivitás fontosságának felismerését és felelősségét is magával vonja.
• A saját érzések megértését, azok kifejezését és a figyelmes kezelésüket ezzel begyakorolják. Ez alapvetően minden érzésre vonatkozik, de különösen azokra a szexuális érzésekre, amelyeket fiatal korban fedeznek fel.
• Az életre vonatkozó jövőkép kidolgozása és megbeszélése hozzájárul a céltudatos viselkedéshez. A nemi életre való nevelés során szerelem és az önátadás alapvető jelentőségét feldolgozzák.
• A szexualitás mindig a sajátmagunkhoz és másokhoz való kapcsolatra vonatkozik. Ezért a jó szexuálpedagógia lényeges része a kapcsolati- és beszédkészség igénye. Elsődleges téma a barátságok kialakításának célszerű módja. A kapcsolatok elromlásával járó sérülések megelőzéséhez feldolgozzák a megbízható, hűséges és szeretetteljes partnerség értékét is. Ennek során úgy beszélnek a férfi és nő között létrejött házasságról, mint a megélt szexualitás, valamint a gyerekek felnevelésének legjobb és legvédettebb helyéről.
• A fiatal megtanulja megérteni, hogy a szexualitás függ az adott életszakasz lelki motivációitól, és az élet folyamán változik.
• A szexuálpedagógia megmagyarázza a biológiai és kulturális férfi-nő viszonyt, és a két nem számára olyan képet vázol fel, amiért érdemes élni. Az apaságot és az anyaságot értelmes és egyformán felelősségteljes feladatként mutatja be. Az alapcsaládot (apa, anya, gyerek/ek) szabálynak tekinti, mivel származásának és a felnövekvő generáció vágyainak is ez felel meg.
• A szexuálpedagógia a különféle szexuális irányultságokat az életkori sajátosságoknak megfelelően mutatja be, figyelembe véve a reális népesség eloszlást. A kisebbségeket sem nem diszkriminálja, sem nem idealizálja, a többséget sem hallgatja el, de le sem értékeli. A mindenkori adott személyt megillető figyelemről szól.
• A családi törések miatt lelki sérüléseket elszenvedő gyerekekkel és fiatalokkal körültekintően jár el. Megfelelő módon kell velük beszélni és nem relativisztikusan elbagatellizálni a dolgokat.
• A tinédzserterhességekről és a szexuális úton terjedő fertőzésekről tájékoztatni kell a fiatalokat, de az oktatás súlypontját nem ezekre a témákra kell helyezni.
• A túl korai szexuális aktivitás testi és lelki kockázatairól és a promiszkuitásról, valamint a várakozás, ill. a lemondás jelentőségéről (ösztönös szublimáció) is vannak témafelvetések.
• A magzat fejlődését a fogamzástól szóban és képekben mutatják be. Ugyanakkor az abortusz testi és lelki következményeit is megtárgyalják – ezt is az életkornak megfelelő szinten.
• A különféle családtervezési módszerek szakszerű bemutatása és hatásaik a nőre és a férfira, valamint a kapcsolatra vonatkozólag, a fejlődésnek megfelelően történik. A fogamzásgátló szerek hatásainak és mellékhatásainak leírása az életkorhoz illően történik.
• A jogi és a személyes határok is megtárgyalásra kerülnek, hogy tájékozottak legyenek, és a szexuális erőszakot megelőzzék. A saját határok nevesítése és a nem-et mondás is begyakorlásra kerül (önuralom tréning).
• A szexuális nevelés a test és a lélek higiéniájáról is szól, pl. tartózkodás a pornográfiától, a telefon-szextől, a szextől, mint árucikktől, stb.
• A szexuálpedagógia megerősíti a médiakompetenciát. A valóságot és a fikciót szembeállítják. A fiatalok segítséget kapnak ahhoz, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a média használatakor a saját személyiségük fejlődésére és az életcéljuk kritikus vizsgálatára való tekintettel, főleg a pornográfia fogyasztás hatásaira, amelyek a kapcsolatok ellen hatnak.